|
2001 április
Párizs este |
Gondolom többeknek is eszébe jutott akik Angliában élnek, hogy kellene küldeni egy képeslapot Párizsból barátainak. Egyrészt a kedvező utazási árak miatt, másrészt jóval egyszerűbb ellátogatni Franciaországba innen, mint Magyarországról. Pár napra mi is kiruccantunk és ahogy természetesen lenni szokott, nem teljesen úgy zajlott minden, mint ahogy ezt terveztük. (Bár nem volt olyan rizikós, mint a legutóbbi kalandunk Tenerifén...)
Ide az elejére annyit írnék még, hogy készült pár fotó a városról. Ezen a linken találhatjátok meg a párizsi fotókat, ezen meg a néhány kastély képet!
Megpróbálom összefoglalni mit is tapasztaltunk. Természetesen én csak saját, szubjektív véleményemet tudom leírni, lehet Ti nem így fogjátok látni, sőt lehet hogy csak a véletlenek egybeeséséből adódóan láttam ilyennek a várost. Remélem talán tudok segíteni egy-két embernek, vagy legalább ötleteket adni a lenti sorokkal.
|
|
Az utazás alatt sok, az én agyam számára teljesen logikátlan és megmagyarázhatatlan dologgal találkoztam. Ez persze nem azt jelenti, hogy a dolgok nem voltak logikusak, lehet inkább az én agyam nem működik rendesen. Nem baj, egy-két dolgot leírok, aztán mindenki eldöntheti normális vagyok-e?
UTAZÁS
Franciaországba többféle képpen el lehet jutni Londonból. Busszal (szervezett utazással), repülővel, autóval vagy vonattal.
Linkeket gyűjtöttem ki a lap alján, ha valakit érdekel valamelyik alternatíva.
Mi a vonatozást választottuk. (Nem; pontosítani akarok: én választottam, a többieknek ez maradt...) Mint gondolom mindenki tudja, legegyszerűbb módja a vonatozásnak az Eurostar, ami egyenesen összeköti a két fővárost, és amiben van egy 20 perces szakasz: a La Manche csatorna alatti alagút azaz a Channal Tunnel. (gyönyörő magyar nevén: Csalagút)
Kb. egy hónappal korábban lefoglaltuk a jegyet. A furcsaságok már ekkor elkezdődtek. Teljesen mindegy az, hogy az Interneten lévő Eurostar honlap milyen vonatokat mutat, azaz hogy melyikre lehet még jegyet kapni, a jegyárus kisasszony nekünk teljesen más jegyeket tudott csak adni. Nem baj pár nap ide vagy oda, plusszba vagy minuszba, a lényeg az, hogy megyünk. Ötlet: aki Eurostar-ral utazik valahova, először menjen el személyesen Waterloo Station-re, vegye meg a jegyet, majd ahhoz igazítson mindent (szállást, programot, szomszédot a növénylocsoláshoz). Ja és még valami: senki, még csak véletlenül se mondja azt, hogy diák, mivel akkor +5 fontot rászámolnak a jegyre! A jegyet különben, ha minimum 2 héttel korábban, másodosztályra veszed meg, és nem visszaválthatós, felnőtt akkor 2001 tavaszán 70 fontba kerül(t). (diák 75 Font és csak egy nagy vállrándítás volt a válasz arra a kérdésre, hogy miért?)
Később különben még visszatértünk a waterloo-i információs pulthoz, mert szerettünk volna egy-két dolgot még megtudni. (milyen zónákra van tagolva Párizs, hogyan milyen napi/heti jegyeket érdemes venni, múzeumbelépők stb.) A kisasszony közölte velünk bűbájos mosollyal, hogy fogalma sincs, mivel még életében nem járt Párizsban. Na hurrá, még szerencse, hogy őt rakták ki turistainfónak...
Ezután jött a szállásfoglalás. Alacsony budgettel számoltunk, úgyhogy ráklikkeltünk a legolcsóbb internetes szállásra, ami a világhálón előjött: 297Font egy hétre, három embernek reggelivel, nem is beszélve arról a csodálatos két csillagról, ami a szálloda neve után szerepelt. Ez akkor pont jónak tűnt, de utólag rájöttünk, hogy nem volt jó döntés... :)
Tipp: Állítólag nagyon jó szálláslehetőséget biztosít a Formula 1 hotel lánc, ami olcsó is és tiszta is. Egy hátránya van, hogy kicsit messze van a központtól és mindig metrót kell használni.
Elérkezett a nagy nap, hajnali órákban mentünk ki a pályaudvarra. Egy dolgot ne felejtsetek el; 20 perccel korábban már be kell csekkolni a vonathoz! Ez nem azt jelenti, hogy korábban nem lehet bemenni, hanem azt, hogy ez az utolsó perc, amit még fel lehet használni! Ezt persze mi egy kicsit pontosan 2 perccel megrövidítettünk az utaskísérők legnagyobb örömére.
Úgy, ahogy a mozikban/színházakban lenni szokott, mindig az utolsó ember ül középen, mi a legutolsó kocsiban kaptunk helyett, mivel az utolsók között voltunk. Azért még sikerült felugrani a járgányra. A vonat teljesen szokványos vonatnak tűnt, és tűnik még mindig. "Kérem vigyázzanak, ajtók záródnak" után már csukódtak az ajtók, és mentünk is... (Bár a 'mind the gap' hiányzott) Semmi mellébeszélés vagy valami. Franciaország felé még az útlevelünket sem kérték.
 |
A Csalagútról: 1993-ban futott keresztül az első próba szerelvény. 3 'csatornából' áll: 2 a két iránynak plusz 1 a szervíztunelnek.
15 milliárd dollárba került a költségvetése a kb 31 mérföld hosszú alagútnak (összesen tehát több, mint 93 mérföld hosszú), ami 23 mérfölden keresztül a víz alatt fekszik. 13.000 ember munkáját dicséri.
A Eurostarról annyit érdemes tudni, hogy a maximum utazósebessége 186 mérföld/óra (300km/h). 18 kocsiból áll, amiben találató 2 étkezô kocsi is. (azt hiszem ezt fontos volt megjegyezni)
A menetidő Párizs-London között: 3 óra, London-Brüsszel: 2óra 40 perc.
|
|
PÁRIZS
 |
Párizs gyönyörű, nem úgy mint a budget szállónk, dehát pár napot kibírunk, úgysem csinálunk mást, mint alszunk. Ez volt a jelszónk. A két csillagból egy eltünt, amikor a hotel fejléces papírján elolvastuk a hotel nevét, de kb. -3-ra változott bennünk, amikor beléptünk a szobába.
Első nap megkerestük Bastille-t, ami nem volt valami sikeres, hisz mint később történelmi tanulmányainkat összedobva rájöttünk, az erődítményt minimum 220 éve lebontották.
Ennyi csalódás után már több nem következhet, ígyhát nem adtuk fel; folytattuk a többi napon a párizsi körutunkat.
Egy pillanatra megállt bennem a levegő, a szívritmus, és minden más is, amikor megérkeztünk első alkalommal a Louvre-hoz. Nemcsak az épület és a tér szépsége, de az a kilométeres sor is hozzájárult a fent említett érzéshez, aminek a pontos végét nem lehetett kivenni, mert valahol a látóhatár alatt volt. Hát én úgy Párizsból el nem megyek mondtam, hogy nem voltam bent a Louvre-ban, mégha +5 napot kell eltöltenem budget hotelünkben is.
|
|
Kitaláltam valamit. Odamentem egy emberhez, aki a sorban állókra felügyelt, és tetettem a buta turistát. (amit nem volt túlságosan nehéz) Megkérdeztem tőle, hogy miért áll itt ez a sok ember? A válasza az volt -teljesen váratlan módon-, hogy jegyért várnak ezek az emberek és be szeretnének menni a Louvre-ba.
- Hmmm. -tűnődtem magamban majd feltettem a következő kérdést- És mi van akkor, ha én nem most akarok bemenni, hanem elővételben szeretnék jegyet venni, akkor is be kell álljak a sorba?
- Nem, akkor nem.- felelte, én meg már tudtam, sorbanállás kilőve!
- Hol lehet jegyet venni elővételben?
Hát persze azt nem tudta, sőt a következő 8 ember sem, akit megkérdeztem, bár az ő szavaikból kiderítettük, hogy merre lehet nagyjából.
Hát kiderült nemcsak elővételben lehet jegyet kapni, hanem aznapra is bármelyik Virgin Megastorban(!) és kb. 2 perc alatt el lehet intézni az egészet.
(tipp: egy Virgin pont lent van a Louvre alatt. Út: Ha az üveg Piramissal szembe állsz, elfordulsz balra, átmész a Louvre szárnya alatt, kiérsz az úthoz, de nem kell átmenni. Megint balra, és addig mész, amíg nem látsz egy bejáratot a balra a Louvre-ba (kb 100-200 méter) Ki lesz írva. Bemész, lemész a mozgólépcsőkön, és szembe találod meg a Virgint)
Az itt szerzett élményekből okulva rá kellett jönnöm, hogy a franciákról alkotott vélemények, amiket hallottam nem fedik az igazságot.
Mindenekelőtt a franciák nagyon kedvesek, és segítőkészek. Örömmel segítenek, mutogatnak és abszolút nem zavarja őket, hogy egy szót nem beszélsz az ő nyelvükön.
Sokan azt állítják, hogy a franciák nem szeretik az idegeneket, és nem hajlandók az angolul/németül beszélő turistáknak segíteni. Ez körülbelül annyira igaz, mintahogy én sem hiszem, hogy szívesen csacsognék egy külföldi turistával mondjuk japánul. Tehát azoktól a franciáktól, akik egy szót sem beszélnek angolul, ne várjuk el, hogy illedelmesen mutogasson, és magyarázza el angolul(!) hogy pl. mi merre van. Azonban nem kell megijedni sokan beszélik, illetve legalábbis törik az angolt annyira, hogy szépen el lehessen tengetni az utazás alatti pár napot.
Mire alapozom, íme egy sztori:
Enikő első nap nem tudott aludni a zajok miatt, ígyhát a következő reggel az első városnéző túránk a patikába vezetett. Elmutogattuk, hogy füldugaszt szeretnénk venni. Remek francia nyelvtudásunk segítette a vásárlást. 20-25 perc után végül is a patikus rájött mit akarunk és adott egy remek terméket, ami a másnapi használatkor olyan tökéletesen elzárta a hallójáratokat, hogy Enikővel meg a mai napig (kb 2 hét után) is ordítozva beszélek. Egyszóval kitünő a termék hatásfoka. Probléma akad emiatt bőven, pl. Enikőt felébreszteni lehetetlen reggel. Egyetlen módja van, ha leveszem róla a takarót, és kihúzom alóla a párnát. De most azt hiszem elkalandoztam.
A franciák kedvességéről kezdtem el írni. Tehát először Franciaorszagban látogattunk meg egy orvost. Azt a mutogatást, amit ott lerendeztünk, nem tudnám leírni, ezt az olvasó fantáziájára bízom! Gondololjatok csak bele; az orvos egy szót sem beszélt angolul hasonlóan, mint ahogy mi sem beszélünk egy szót sem franciául. Az előbb felvázolt problémát először elmeséltük 'nemzetközi nyelven', majd a doktor ugyanezt a nyelvet használva elmondta kommentjét és a szaktanácsadását. Annyit elárulok, hogy ilyenkor nagyobb szerepe van a karlendítéseknek, és az arcmimika sajátos, torz használatának, mint bármi másnak a világon. Persze azt, hogy naponta 3X, 4 napon keresztül 15 csepp langyos(!) vizet csöpögtessünk a hallójáratokba, pipettán(!) át; higyjétek el a doktornak is igen nagy erejébe került. (Főleg a langyos víz volt aranyos.) Először reszketett (azt hittem komoly baja lett a dokinak) azután megpróbálta elmutogatni, mi az a forró gőz. Mikor rájöttünk utána már csak a kettő közötti állapotott kellett két kezével elmutogatnia, ami már egyszerűbb volt (célegyenesbe értünk!)
Persze a langyos víz sem, meg később az angol orvos által tanácsolt langyos olivaolaj(!) sem hozott semmilyen eredményt.
Holnap Enikő megint megy egy helyre, ami már remélem használni fog szegénykémnek, mert már teljesen be vagyok rekedve.
Sem a francia doki, sem a patikus nem küldött minket el a fenébe, sőt az orvos még élvezte is a mutogatást és a szituációt. (rajzolgatott, kellékeket hozott stb)
Az azonban igaz, hogy nem árt vinni valamilyen szótárt, mert angolul kiírva semmit nem lehet olvasni. (Étlap, múzeumokban a címkék stb)
 |
Egy két érdekesség: kocsival kiutazást nem nagyon javaslom. Állítólag sok az autó a körgyűrűkön, de van egy másik probléma is: a parkolás. Franciáknak elég sajátosan tudnak beállni két autó közé, emiatt (sem) nagyon találni olyan autót a városban, ami ne lenne összetőrve. Különben nagyon ajánlatos parkolás közben a kéziféket nem behúzva tartani! A városi forgalomhoz még annyit írnék, hogy ne nagyon keressen senki sávokat az utakon, a táblák is csak dísznek vannak kint, sokkal fontosabb azonban a 'boly' és a többi autó, na meg a sebesség... Ôrültek! :)
A városi tömegközlekedés hasonlít a londonihoz, avval a különbséggel, hogy hiába vannak zónák a városban (1-3-ig a centrum, 4,5 a külső kerületek) a metrón csak 1 zóna van, és annyiszor száll át az ember a metrókon, amennyiszer akar. Különben metró csak az 1-3 zónában van.
(1 jegy 80Frank)
|
|
Ha el szeretnénk menni mondjuk Versailles-ba, akkor kisvonattal tudtok kirobogni a városból (ha jól emlékszem Versailles az 5. zónában van és 30Frank egy odavissza jegy a centrumból) A vonat érdekessége, hogy minden járatnak külön 4 betűs neve van. Mindegy, meg fogjátok érteni, ha kint vagytok. (különben kb 30 percenként járnak a vonatok a kastélyhoz.)
A franciák (legalábbis, akikkel én találkoztam), nem valami informatív emberek. Ez alatt azt értem, hogyha valaki válaszol is a kérdésedre, nem biztos, hogy 100%-ig pontos, vagy nem biztos, hogy egyáltalán tudja is a választ. Egyszerűbb, ha több embert kérdezünk meg, majd átlagoljuk a válaszokat. Többször előfordult ez a kirándulásunk alatt, mint pl a Versailles-i kastélynál is, amikor a kapuőrtől megkérdeztem, hogy van-e valami hely a kastély parkján belül, ahol lehet venni valami ételt. Fogalma sem volt a dologról (pedig már pár éve szerintem ott állhat), de nagyon kedvesen megkeresett egy másik kapuőrt, aki úgy nagyjából sejtette az igenlő választ. A válasza helyes volt, mivel kb 5 perces sétával találtunk egy szendvicsárus helyet. Ezek szerint még az életében nem járhatott bent a NapKirály udvarában? (bár lehet, hogy járt, de hogy akkor nem volt éhes, az tuti!)
Különben a jegyárak valamivel olcsóbbak mint Londonban. Így például az
összes útikönyvben ingyenesnek hirdetett Versailles-i kastély kert
belépője 3 fontba kerül. A 'miért fizetünk az ingyenes parklátogatásért 30
Frankot' kérdésünkre fényt derített az a válasz, hogy a parkban található
szökőkutak zenélnek. |
 |
Hát én megelégedett lettem volna, ha nem muzsikálnak csak
folynak ingyen, de hogy valójában mit is csinálnak és hogyan, azt sajnos
nem tudtuk meg, mivel még a vízcsapokat sem nyitották meg. (A szökőkutak
naponta 2X vannak bekapcsolva....) |
Ezek után meglátogattuk az igazi nagy kastélyt, ami újból 35Frankba került, de csak azért, mert későn mentünk be (15.00-17.00-ig 35Frank, korábban 50 Frank) Ha jól emlékszem a kastély 17.30-ig van nyitva. A sor itt is kilométer hosszú, arról a tömegnyomorról nem is beszélve, ami bent van az épületben. Természetesen lehet venni mindenféle mütyürt, Lajos király szobrokat, Versailles rágógumit stb.
Párizsi múzeumokra/látnivalókra visszatérve; iszonyú hosszú sorok is állhatnak a bejárat előtt. Azonban a hosszú sorok között is vannak különbségek;
- A Notre Dame előtt lévő több száz méteres sor is kb. 5 perc alatt végigállható. (Ingyenes)
- Valamikor csak oda kell menni a sor elejére, megkeresni a jegyautómatát, (amit senki sem használ) (pl Rodin múzeum) és kész az egész.
- Az Eiffel torony előtt állókon végignézni is fárasztó, nem beszélve a D'Orsay múzeumról, ahol kis táblák mutatják, hogy még attól a ponttól hány órás sorbanállás vár rád az ajtóig. (amikor mi voltunk a 'Már csak 3 óra!' táblánál is álltak emberek...) Az ilyen esetekben lehet venni napi jegyet, ami ~90 Frank és 1 nap 3 helyre enged bebocsátást, elméletileg sorban állás nélkül. (Persze ki az, aki 3 olyan méretű múzeumot vég akar nézni 1 nap alatt, mint az Orsay?)
Egy másik furcsaság, hogy aki a fent említett jegyet árulta, megesküdött nekünk, hogy minden múzeumba érvényes ez a jegy, kivétel a Louvre. A jegyhez adott ismertető szerint, viszont oda is érvényes...? Az igazság odaát van...
Összegzés:
"Párizs megér egy misét!"- mondta IV.Henrik, amit én is csak megerősíteni tudok. (Bár most nagyon úgy néz ki, hogy belőlem sosem lesz olyan nagy uralkodó, mint Henrikből :) )
Ha kimész egyben biztos lehetsz: spórolni nem fogsz tudni. Az árak hasonlóak, mint Angliában, sőt valahol drágábbak is (pl szendvicset láttam 30-35 Frankért is)
Arra mindenki figyeljen, hogy kedden sok minden zárva van.
Az emberek kedvesek, segítőkészek főleg, ha beszélik azt a nyelvet, amit Te is...
Érdemes venni pl gyűjtőjegyet a metróba 54Frank 10 db, úgy jóval olcsóbb (8 Frank különben)
Nézzétek meg este is a várost!
Linkek:
Louvre link
Virtuális látogatás a Louvre-ban. (Klassz!)
Párizsról sok minden magyarul
Eurostar
Buszjáratok (8 óra...)
A linkek között találhatjátok meg a repülőjáratokat!
|
